Magyarországnak 2027-ig összesen kb. 10 ezer milliárd forintnyi, az Európai Unió különböző alapjaiból járó forrást kell megkapnia.
Két különböző forrásrendszerről beszélünk. A „köznyelv” már elnevezte „felzárkóztatási támogatás”-nak az egyiket, és „helyreállítási alap”-nak a másikat.
Az első esetében kb. 8 ezer milliárd forint (21 milliárd euro) az Unió Alapszerződése (illetve annak a Lisszaboni Szerződésben történt kiegészítése) alapján jár: valamennyi olyan, az Európai Unió területén található régió (függetlenül attól, hogy mely ország területén található) jogosult kohéziós forrásokhoz hozzájutni, ahol a GDP nem éri el az európai uniós átlag 90%-át.
Magyarországon öt statisztikai régió található, mindegyikben teljesül ez a feltétel – kivétel ez alól Budapest, ezért nem lehet budapesti székhelyű vállalkozásoknak uniós pályázati forrást nyerni.
Ahhoz, hogy ez a 8 ezer milliárd forintnyi forrás meg is érkezzen Magyarországra, alá kell írnia a magyar kormánynak és az Európai Bizottságnak – ezt lehet talán a leginkább az Unió kormányának tekinteni – egy ún. Partnerségi Megállapodást, amely tartalmazza azokat az ún. operatív programokat, amelyek a pénz pontos odaítélésének menetét rögzítik.
E Partnerségi Megállapodás magyar részről a nyár folyamán – többszöri átdolgozás után – benyújtásra került, itt további módosítások nem valószínűek, amennyiben a Bizottság novemberben rábólint a magyar kormány által tett vállalásokra, akkor az ezek alapján kiírandó pályázatok az ott meghatározott menetrend szerint kiírásra kerülnek.
Ezek a „köznyelv” által is ismert „uniós pályázatok”. A hat (hét) nagy operatív program közül három (területfejlesztés, közlekedésfejlesztés, környezetvédelem) esetében függesztenék fel a források 65%-nak juttatását Magyarország számára – ha nem teljesíti vállalásait. A többi operatív program azonban megindulhat. Az elvonással esetlegesen érintett összeg „csupán” 6,5 milliárd euro.
Amennyiben legkésőbb november 19-ig megtörténik a megállapodás a Bizottsággal, és aláírásra kerül a dokumentum, Magyarország a források 4%-át kaphatja meg előlegként az Uniótól.
Ez egy új intézkedés, amire azért van szükség, mert az uniós kohéziós források lehívása eddig aránytalan terheket rótt a tagállamokra.
Az uniós pályázatokat ugyanis a tagállamok – esetünkben Magyarország – hirdetik meg, és fizetik ki a pályázatok nyerteseinek, saját költségvetésük terhére. A brüsszeli forrás a pályázatok hazai kifizetését és elszámolását követően a brüsszeli központtal való elszámolást követően érkezik csak meg az adott tagállamhoz – esetünkben hozzánk -, általában jó két éves csúszással. Ez azt jelenti, hogy eddig valamennyi meghirdetett, és a nyerteseknek kifizetett pályázat esetében a tagállami költségvetés hitelezte az Uniót.
Érthető tehát a magyar kormány óvatossága. A tavalyi év óta nem került meghirdetésre – illetve csak igen szűk körben – uniós pályázat, mivel az annak kifizetését biztosító forrásról még a megegyezés lehetséges időpontja sem volt látható. Hogy a mostani bejelentést követően még idén megkezdi-e a kormány az uniós pályázatok meghirdetését, az attól függ, hogy mennyire látja bíztatónak a tárgyalásokat, és milyen garanciákat kap az Unió részéről, hogy nem járunk úgy, mint Lengyelország a Helyreállítási Alappal.
És ha megemlítettem, akkor itt az ideje, hogy az Ellenállóképességi és Helyreállítási Alapról is szóljak. Ez a másik nagy forrás, amely Magyarországnak jár. Ennek nem a Lisszaboni Szerződés, hanem egy 806 milliárd eurós (322.400 milliárd forintos) közös európai uniós hitelfelvétel az alapja. Ekkora összeget vett fel az Európai Unió a pénzpiacokról annak érdekében, hogy a COVID utáni időszakban az európai gazdaság talpraállását segítse. E hitelfelvételnek Magyarország ugyanúgy résztvevője (egyetemleges adósa), mint az Unió összes többi tagállama.
Az első tervek szerint 7,2 milliárd, a kiváló gazdasági adatok fényében már csak 5,8 milliárd euró (mintegy 2 ezer milliárd forint) jár ebből Magyarországnak.
E források is felfüggesztésre kerültek, de ha létrejön a megállapodás a kohéziós forrásokról a Bizottsággal, akkor ezek az összegek is megindulhatnak Magyarországra. A Kormány tavaly (2021) májusban nyújtotta be az Ellenállóképességi és Helyreállítási Tervét, melyet átdolgozás után tavaly szeptemberben újra benyújtott. E tervben szerepel a tanárok béremelése is többek között – erre szokott hivatkozni a Kormány illetékese.
A forrás csökkenése miatt a tervet nyilván át kell majd dolgozni. Erre év végéig van idő, ellenkező esetben a forrást teljes egészében elveszítjük. Nyilván ez esetben a hitel visszafizetésében sem kell Magyarországnak részt vennie, illetve ha valamilyen okból nem kapja meg a neki járó forrásokat, ennél az alapnál ki is léphet a hitelszerződésből – életszerűtlen, hogy olyan hitelnek legyen kötelezettje, melynek nem kedvezményezettje.
Ebből az alapból nem fog közvetlen pályázati pénz a gazdasági szereplőkhöz jutni. Komolyabb infrastrukturális beruházások fognak ebből zajlani elsősorban a környezetvédelem, a közlekedés, valamint a köz- és felsőoktatás területén, illetve az egészségügyben.
Érdekes, hogy a magyar kormányzat ennél az alapnál már több, mint 400 milliárd forintnyi egyoldalú kötelezettségvállalást tett, és a lakossági napelempályázatokat meghirdette. Tekintettel arra, hogy az alap forrásait is egy hitel képezi, nem vállalt semmilyen kockázatot, hiszen a kötelezettségvállalás fedezetét ugyanúgy vissza kell fizetni, ahogy az alap forrásait.
Összességében tehát az várható, hogy amennyiben a tárgyalások megállapodás-közeli állapotba kerülnek, felpörög a magyar pályázati rendszer, és akár még az idén meghirdetésre kerülnek az első uniós pályázatok. Amennyiben nem, abban az esetben legkésőbb jövőre, az év elején kerülhet sor a pályázatok kiírására.
Nyilván felmerülhet az a kérdés is, hogy mi van akkor, ha nem jön létre a megállapodás a Bizottsággal, és Magyarország semelyik neki járó forráshoz nem jut hozzá.
Ebben az esetben sem kell a pályázni szándékozóknak elveszteniük fejlesztési reményeiket. A gazdaságfejlesztés bizonyítottan jó eszköze ugyanis a pályázati rendszer. Egy a gazdaságba kihelyezett költségvetési forint ugyanis minimum kettő magánforintot mozdít meg, és fordít a kormányzati gazdaságpolitika szolgálatába. Ahogy a Helyreállítási és Ellenállóképességi Alap esetén, úgy a gazdaságfejlesztési pályázatok esetében is elmondható, hogy érdemes akár államadósságból is pályázati forrásokat képezni, mert a jól kihelyezett pályázati pénzek a felvett adósság többszörösét hozzák vissza GDP-bővülésben, valamint állami beruházások kiváltásában, munkahelyek megtartásában.