A közösségi közlekedés üzemeltetése és fenntartása még a 90-es években is olyan színvonalú volt Budapesten, hogy Bécs városától arra kaptam – többször is – megbízást, hogy szervezzem meg, hogy tanulmányozhassák a budapesti modellt. Bécs tanulmányozta Budapestet. Igen.
Az osztrák főváros azóta súlyosan ellépett mellettünk.
Volt négy év Vitézy Dávid vezetése alatt, amikor teljesen megújult Budapest közlekedésszervezése.
Szétválasztásra került a közlekedtetés (szállítás) és a közlekedésszervezés. Megalakult a BKK, amely a teljes hálózat tervezéséért, szervezéséért és üzemeltetéséért volt felelős. A BKV mint városi tulajdonú szolgáltató a legnagyobb szolgáltató maradt, de a BKK mint megrendelő a vállalati érdekektől – és hagyományos érdekkijáró utaktól – mentesen színvonalas szolgáltatási keretet tudott teremteni – amelynek komoly, gyakran nehéz feladat volt megfelelni.
A 2019-ben felállt új városvezetés alatt a BKK immár a negyedik vezetőjét fogyasztja.
A kommunikáció gyakorlatilag összeomlott – illetve visszatért a 2002 előtti színvonalára. A koronavírus járvány alatt a BKK jegyautomatái többszáz külföldi utast megkárosítva árusítottak jegyeket a leállított reptéri járatokra – jelzem, egy darab kiskockából kell a programban kivenni a pipát, hogy ez az opció ne jelenjen meg a képernyőn. Ennyire nem volt képes az üzembentartó, fenntartó.
A BKK – mint szervező, megrendelő – több, mint fél évig vacakolt a Bubi 2020. novemberében lejárt üzemeltetési szerződésének újbóli megkötésével, majd sikerült egy olyan közbeszerzési tendert kiírnia, amelynek eredményeként egyharmadával kevesebb közkerékpár áll a budapestiek rendelkezésére. Ráadásul ezek – a korábbiakkal szemben – már nem a főváros tulajdonába tartoznak, hanem bérli őket a BKK. A korábbi kerékpárokra nem sikerült vevőt találni, jótékonysági akció keretében sem sikerült azokat elpasszolni, a vagyonvesztés többszáz milliós. Mivel a Bubi-rendszer legutóbbi – 2017-es – bővítése uniós pályázatból valósult meg, a fél éves üzemszünet miatt nagyjából 1 milliárd forint támogatást kellett visszafizetnie a fővárosnak. A jelenlegi rendszer évente több, mint 500 millió forint veszteséget termel – a korábbi nullszaldós volt.
Az a főváros, amely szigorúan – és helyesen – számonkéri a kormányon a neki szerződésben rögzített módon járó támogatásokat számolatlanul dobja ki az ablakon a pénzt rosszul, illetve sehogy át nem gondolt döntések következtében.
És most sikeresen bezárják a jegy- és információs központokat, leszerelnek 52 automatát.
Az a folyamat, amelyet Vitézy megindított, és Budapestet feltette az innovatív fővárosok világtérképére, a szemünk előtt omlik össze.