Beküldés ideje: 
péntek 2016.06.24 - 11:45

Forman Balázs Brexit-gyorselemzése

Mit lehet mondani a brit kilépésről, annak várható hatásairól röviden? Ha a kedves olvasó megengedi, akkor most inkább csak vázlatosan írnék.
1. A kilépés nem azonnal történik, hanem gyakorlatilag végig kell tárgyalni a közösségi joganyagot, csatlakozási fejezeteket visszafelé. Ez 35 nagy téma - versenypolitika, közlekedés, külkereskedelem, agrár, környezetvédelem, regionális, stb. - ami mintegy100 ezer oldalnyi jogszabály. De a nehézségek már itt kezdődnek, mert a sikeres tárgyalásokhoz a briteknek tudniuk kellene, hogy hova akarnak kilépni? Az Európai Gazdasági Térségbe? Ez Svájc, Norvégia, Izland szintje. Mindegyik ország részéről több száz kétoldalú megállapodással az EU-val. A londoni City védelmében a briteknek ez előnyös lehetne, de a németek határozottan ellenzik. De jogi szempontból nagyon nem sima ügy. Vámunió? Ez Törökország és az EU kapcsolatainak szintje. De ez is nagyon sok területen együttműködést igényel - kereskedelem-politika, állami támogatások, fogyasztóvédelem, környezetvédelmi előírások. Szabadkereskedelmi társulás? Az EU és az USA pont mostanában léptetne életbe ilyet. Pont ebből az esetből tudjuk, hogy sokkal bonyolultabb a piacra jutási szabályokat összehangolni, mint korábban feltételeztük, ha az egyes szerződő felek versenyképessége is fontos.
2. A közös agrárpolitika reformját régóta szorgalmazó britek tűnnek el a közösségből. Ez konzerválhatja a francia agrárlobbi hatalmát a közösségen belül. Vagyis a francia agrártámogatások szintje marad. De a közösségen belüli brit felvevő piac kiesése, átalakulása nehéz helyzetbe hozza az oda exportáló uniós országokat - portugálokat, dánokat, íreket, görögöket és újabban a lengyeleket és a magyar borászatokat is. 
3. Hosszú távon kiesik a britek nettó befizetése a közös költségvetésből - igaz a nekik járó visszatérítés miatt csak egyharmadát fizették be annak, amit az uniós jogszabályok alapján kellett volna. Így viszont az unió támogatási politikái még nagyobb arányban lesznek "kiszolgáltatva" a német nettó befizetéseknek, mint eddig. Ez pedig teljesen egyértelműen a németek politikai befolyását növelheti az EU-n belül.
4. Valóban csökkenhet az EU regionális politikára, agrárpolitikára összességében felhasználható pénze, amit a tagállamok között újra lehet osztani. Ez változatlan jogszabályi feltételek mellett a Magyarországnak járó uniós támogatásokat 2018 után, éves szinten akár 1 milliárd euroval is csökkentheti!
5. Törökország uniós tagsága végleg lekerülhet a napirendről.
6. A britek saját szemszögükből a lehető legrosszabbkor lépnek ki. Az alacsony olajárak mellett nem lesz a brit költségvetésnek olyan nagy olajbevétele, amiből a kilépés miatti gazdasági sokkot kezelni tudná. A nyolcvanas évek gazdasági szerkezetátalakítási sokkjának költségeit, akkor a fellendülő kőolaj és földgázexportból finanszírozták. Ebből a szempontból a britek most elég érdekesen találnák magukat egy érdekközösségben az oroszokkal, az irániakkal, szaúdiakkal, stb.
7. A brit gazdaságból, ha kivonjuk a londoni City-t, mint pénzügyi központot, és az Angliában működő külföldi cégeket, akkor túlságosan sok nem marad. Mind a City-nek, mind az Angliában működő japán. kínai, amerikai cégeknek a piacot az EU egésze adja. Tehát a briteknek, ha ezeket a cégeket és a piacokat meg akarják őrizni, akkor minimum a vámunióban bent kellene maradniuk, viszont akkor a közösségi döntések részt vevőiből, azok passzív elfogadóivá degradálódnak. Akkor ez miért előnyösebb? Az angol autómárkák egy jó része német tulajdonban van. A londoni metró szerelvényeit a német Siemens szállította legutóbb, miközben 10 ezer angliai munkahely fenntartására vállalt garanciát. A Rolls-Royce repülőgép hajtóműveinek legnagyobb vásárólója az Airbus, amit szintén könnyen el lehet veszíteni, ha a Daimler-Benz konszern tulajdonában lévő Deutsche Aerospace, ami az Airbus 40%-os részvényese, beszállna ebbe az üzletbe is.
8. Klímapolitika. Újra kell gondolni az európai részvételt, hiszen eddig az EU tárgyalt a tagállamai nevében. Kőkemény tárgyalásokra kell számítani ezekben az ügyekben, hogy mekkora CO2 kibocsátási kvótát, hajlandó magával vinni Nagy-Britannia, ami eddig az átlag feletti kvótacsökkentést kapott. Ez viszont akár meg is szüntetheti a 2004-ben és azóta csatlakozott országok relatíve kedvezményezett státuszát, amennyiben eddig ténylegesen nem kellett kibocsátást csökkenteniük, sőt hazánk még 10%-kal növelhette is volna.